Miben más egy önismereti csoport, mint egy egyéni folyamat? Mire jó egy önismereti csoport?

Szerencsére ma már egyre gyakoribb, hogy az emberek nem félnek pszichológushoz, vagy coach-hoz fordulni, ha úgy érzik, elakadtak a szakmai vagy magánéletükben, vagy csak egyszerűen szeretnék jobban érteni magukat. Azonban az önismeret csoportos formája még nem igazán elterjedt idehaza, pedig számos előnye lehet egy egyéni folyamattal szemben.

Ha azt szeretnénk érzékeltetni, miben más egy önismereti csoportfolyamatban részt venni, mint egy egyéni coaching vagy pszichológiai folyamatban, akkor azt legjobban a Johari-ablak segítségével tudjuk ábrázolni.

A Johari ablakot két pszichológus, Joseph Luft és Harry Ingham dolgozta ki, s ma is kedvelt önismereti modell. Négy részre osztja a személyiséget annak alapján, hogy ki ismerheti: csak az egyén vagy mások is.  Így néz ki:

„Nyílt terület”: ezt a személyiségrészt ismeri az egyén és mások is. Ide tartoznak azok a tulajdonságaink, amiknek mi is tudatában vagyunk, és a környezetünk is észleli őket.

„Vak terület”: ez a „más szemében a szálkát is, maga szemében a gerendát se” személyiségrészünk: vagyis, amit mások látnak belőlünk, de mi magunk nem érzékelünk. (Vakfoltnak is hívják)

„Rejtett terület”: a titkos énünk 🙂 mi nagyon is jól ismerjük, de mindent megteszünk, hogy más ne tudjon róla.

„Ismeretlen terület”: ez egy olyan személyiségrész, aminek sem az egyén, sem mások nem észlelnek.

Egyéni pszichológiai vagy coaching folyamatokban leginkább azokkal a területekkel lehet foglalkozni, ami az egyén számára is ismertek: a nyílt és rejtett területekkel, illetve pszichoterápián az ismeretlen terület, a tudattalan is felszínre kerülhet.

Ezzel szemben egy önismereti csoportban nemcsak a nyílt, valamint rejtett énünkkel, hanem pont azzal a részünkkel tudunk szembenézni – mások visszajelzései alapján- amit eddig nem láttunk: a vakfoltunkkal. Ritka az az alkalom, amikor erre lehetőségünk van, mert bár előfordulhat, hogy a környezetünk ugyan visszajelzi a számunkra láthatatlan tulajdonságainkat, de erről általában szívesebben gondolkodunk úgy, hogy „ők látják rosszul”. És nem, itt elsősorban nem a „rossz” tulajdonságaink gondolunk- simán lehet, hogy fogalmad sincs, mennyire kedves, jószívű és törődő vagy. 🙂

Másik fontos aspektus, hogy társas lények vagyunk: a csoporttagok úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a való életben is másokhoz- annyi különbséggel, hogy mindezt egy biztonságos és megtartó környezetben teszik, ahol lehetőség van arra is, hogy korrigáljuk az esetleges hiányosságokat is a társas kapcsolatok terén.

A pszichológiában gyakran emlegetett korrektív emocionális élmény (amikor az ember megtapasztalja, bárhogyan is érez, figyelmet és elfogadást kap, anélkül, hogy szégyent vagy bűntudatot kellene átélnie) is megsokszorozódhat egy csoportban, hiszen a résztvevőként nem egy embertől, a pszichológustól kaphatod meg, hanem a többi csoporttagtól is. Ez segíthet a feszültségeid mérséklésében, a korábbi kapcsolati mintáid átírásában is.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy a csoportban arra is van lehetőség, hogy ráláss, a mások közti interakciók milyen hatással vannak rád (pl. mások konfliktusa), s a csoportvezetők, illetve csoporttagok segítségével felismerd, mi ennek a saját történetedben meghúzódó oka.